A bolsevik jellegű pártokban bekövetkező esetleges személyi változások az egész ország szempontjából jelentősek lehetnek. Nézzük az Orbán utáni variációkat. Lázár.

Határozott, jó svádájú fiatalember. Ugyan egy ideje már képviselő, polgármester, de azért mégis belefutott olyan pofonokba, amelyekről azt hinnénk, rutinos emberek elkerülik. Ilyen a nagy Audi, a lézerblokkoló, de még az is, hogy a legmagasabb költségtérítést vette egy időben fel képviselőként. Tanulékony emberrel van dolgunk, már biztos, hogy óvatosabb. Talán az emberi értékek és a bankszámlák nagysága közti kauzális összefüggésekről is óvatosabban nyilatkozna már.

Javára írandó, hogy Hódmezővásárhelyen lenyomta mindenki torkán az úgynevezett integrált oktatást, vagyis, amikor nem különítik el jó és nem jó iskolákba a szerencsés illetve a rosszabb sorsú gyerekeket. Pedig a magyar „konzervatív” általában imádja a kasztrendszert, örül, ha a szegény gyermeket egy életre lehetetlenné teszik már az iskolarendszerben. A korszerű pedagógiai módszerek alkalmazásától meg fél, mint Hoffmann Rózsa a tömjénfüsttől.

Lázár persze keményen közreműködik az orbáni diktatórikus törvények parlamenten való keresztülnyomásán. Sőt, maga is jegyez néhány botrányos jogszabályi előterjesztést. Nélkülözhetetlenné igyekszik magát tenni. Mamelukjai között rendet tart. Ebben igen jó.

Ugyanakkor itt-ott elpötyögi, hogy ha a helyzet úgy hozza, esetleg képes lenne rugalmasan elszakadni a kedves vezetőtől, és tudna ő újra demokrata lenni.

Kérdés a kedves vezető mit gondol erről.

(Folyt. köv. holnap)