Háromszázmillió és nyilasok színháza

 

A BKV lehet, hogy pillanatokon belül csődbe megy és megáll. A metró építése sehol sem tart. A főváros elveszíti az intézményeit. Az iskolákban a tanárok nevetségesen alacsony összegekért dolgoznak, és még örülhetnek ha megkapják a fizetésüket. Fénymásoló, de még kréta sincs, be kell érni helyette néhány szélsőjobb-nyilas lap kötelező előfizetésével. A keresztény felebaráti szeretet jegyében a hajléktalanok bódéit ledózeroltatják, magukat  a hajléktalanokat megpróbálják elüldözni, börtönbe zárni. A kulturális intézményekre nincs pénz. Az egyik fővárosi színház élére egy antiszemita-nyilas párost ültetnek. Bár felhördül a fél művelt világ, csak megmagyarázzák, hogy ez így jó. Csurka és Dörner. Világ szégyene – de jutalom jár érte.  És a többi.

Mindeközben a fővárosi önkormányzat apparátusa tisztes év végi jutalmat kap. Háromszáz milliót osztottak ki – a fentiek ismeretében ez nem is olyan rossz pénz. Jó, nem mehet mindenki az Azori szigetekre négycsillagos szállodába közpénzen soha-sehol nem látott romastratégiát gyártani.

Különben is, nagy súly nehezedik erre az apparátusra. A választások után Tarlós és tsai. nagy sebességgel rúgták ki a hozzáértők jelentős részét.  Tarlós kedves színházi emberétől tudjuk ugyanis, hogy a szakértelem ócska bolsevista trükk.  Namost, ennek az új apparátusnak ám nagyon nehéz volt beletanulnia, mégis, miként kell egy várost működtetni. Mondhatjuk, még van hova fejlődniük. De az igyekezetet is jutalmazni kell. Így az ezerfős apparátusban hopp, szétosztódott 300 millió forint. Aztán a vezetők meg maguk között 54 milliót osztottak ki. Nyilván, nekik sem volt könnyű az elmúlt időszakban.

Kedvencem az a magyarázat, hogy sajnos muszáj volt, mert ez a törvény. És ugye a szabál az szabál. Na ja. Nemrégiben még az is szabály volt, hogy az öreg napjaim egy részére félretett pénzem a nyugdíjalapban fial, vagy hogy az ország neve Magyar Köztársaság, vagy hogy a titkosszolgálatokat valamiféle bíróság felügyeli, esetleg, hogy a hajléktalan békésen megfagyhat egy padon és közben nem zaklatják életerős, fiatal, rosszul fizetett rendőrök.

Törvény. Kérem, a törvény definicója most az, hogy az egy olyan jogszabály, hogy ha az az utunkban áll, akkor péntek délután Rogán polgártárs bead egy alkotmánymódosítást és hétfőn kétharmaddal elfogadjuk. Ennyi uraim a dolog.

Maradt a bejzilben háromszáz milliónk, akkor a bölcs Tarlós összehívja okos helyetteseit és egy ötletrohamban kitalálják, mire költsék el a legpraktikusabban ezt azt amúgy nem is olyan sok pénzt. Juttatnak valamennyit azoknak a sztrájkra készülő buszsofőröknek, akiknek jövedelmük egyötödét veszik el rövidesen? Nem is rossz. Megreggeliztetnek néhány száz éhes gyereket? Rendben. A keresztény kurzushoz igazodva szép ajándékokat vesznek a hajléktalanoknak, akiket senki nem szeret? Hát ez az ötlet már jutalmat érdemel szinte.

Dupla mackósajtot kapnak vacsorára a kórházban lévő népek? Tessék, van itt ész.

Szóval, kedves Tarlós és társai: ha csak a törvény a baj, Rogán barátjuk két perc alatt elintézi a dolgot.

Ja, és ha az Azori szigeteken járnak hajléktalan stratégiát írni, küldjenek már egy képeslapot a Dankó utcába Iványi Gáboréknak és az Oltalomnak, hadd örüljenek ott is magukkal.