A bukás V.

Orbán meg fog bukni. Mikor és hogyan? Meglátjuk. Vegyünk néhány variációt.

A miniszterelnök leengedte az újságot. Elbámult parlamenti szobája ablakán keresztül a budai vár felé. Aztán szomorúan sóhajtott, és csengetett Szijártóért. De senki sem jelent meg. Kiabált, telefonált, végül egy öregember került elő: Bocsánat elnök úr, mindenki elszelelt – mondta a fűtő – ketten maradtunk már csak itt.

- Tudtam, hogy engem is elárulnak, de hogy Péter is – jegyezte meg lemondóan, majd majdnem a régi hévvel tette hozzá- sebaj, akkor magának diktálok:

- Vissza kell adni az alkotmánybíróság jogköreit, Stumpfut, Balsayt kirúgni. Újra legyen számvevőszék, Domokost kirúgni. A bíróságok legyenek megint függetlenek, szegény Szájernét kirúgni. Ügyészségről Poltot se feledjék. Önkormányzatoknak visszaadni, amit elvettünk. Újra járhassanak iskolába a szegény gyerekek. Hoffmannt száműzni, amiért így megvezetett. Nemzeti bankot visszacsinálni, Simort visszavenni. Gyurcsányt rehabilitálni és kiengedni. Matolcsyt kinevezni a tervhivatal élére. IMF-fel megállapodni. EU-ba visszalépni.

És csak diktált és diktált a szegény fűtőnek.

Aztán vette a kalapját és könnyes szemmel – egy álszakállt ragasztva, nehogy megismerjék, kiódalgott a mellékajtón.

A fűtő gondolta, begyújt, lassan jönnek az új fiúk, ne fázzanak. Jó lesz ahhoz egy gyújtós. Felkapta hát azt a lapot, amelyet a volt kormányfő utoljára olvasott. Egy Népszava volt.