A bukás után

Orbán meg fog bukni. Mikor és hogyan? Meglátjuk. Az elmúlt napokban e rovatban végigvettünk néhány variációt. A külvilág kikényszeríti, éhséglázadások nyomán kitörő zavargások nyomán kell elmennie, saját emberei elégelik meg a kártevését, összefog a feltámadt demokratikus ellenzék, esetleg ő maga rájön, mindenkinek jobb, ha nyugalomba vonul.

Szelíd szavú kritikusaim szerint, kik főként névtelen fórumokon fejtették ki építő jellegű véleményüket, én zsidó/cigány/buzi/kurva és a többi vagyok és a vita ezzel le is zárult a részükről. Köszönjük értékes hozzászólásaikat, amelyek sokat elárulnak az Orbánt támogató erők egy részének mentális és értelmi állapotáról.

Mások szerint csak sokat vacsoráltam és azért álmodok efféléket. Az értőbbek azt kérdezték, hogy na jó, de mikor következik be bármelyik is ezen események közül.

Ez utóbbit sem tudom, de azt sejtem, hamarabb, mint sokan gondolnák. De ez csak az egyetlen fő kérdés. A másik, hogy mi jön a bukás után. Miként lehet az alkotmányos köztársaságot, a demokráciát, a jogállamot, a fékek és ellensúlyok rendszerére épülő hatalmi mechanizmust visszaállítani. Hol van az a „mentési pont” amelyhez, mint egy számítógépes rendszerben az utolsó még működő ponthoz, visszatérhetünk.

Ez ma a legnehezebb kérdés, ezen kell mindenkinek törnie a fejét, aki ismét egy normális országban akar élni. Karácsonyi számunkban megjelenő írásomban hát innen folytatom.