A totális hatalomra törekvő Orbán rendszer bűnei számosak. Ízelítőül csak pár ebből.

- Csak mi vagyunk. Csak mi képviseljük a zemberek, a magyar zemberek érdekeit. Akik nem mi vagyunk, azok mind ellenségek, azok baj akarnak, azok rosszak. Aki ellenünk van, az a haza ellen van. A haza mi vagyunk. És a haza ugye sosem lehet ellenzékben. Ergo, aki ellenzékben van, az a dolog természetéből következően a haza ellensége.

Szép. Ráadásul, mindez egy olyan országban, amelynek kalandos történelme során rendszeresen ez volt a rendezőelv. 1990 után lassan és nehezen elkezdett kialakulni egy politikai viselkedési mód, amelyben elfogadottnak kezdett tűnni, hogy nem mindenki ugyanazt akarja, de ettől, az eltérő véleményeket képviselők még mind “jót” akarnak. Aztán majd vitákban, egyeztetéseken kialakul, hogy miként legyen. Ráadásul a világ gyorsan változik, lehet, hogy ami ma jó, holnap már használhatatlan, nem árt, ha van tartalékban egy másik ötlet.

De a Fidesznek ez nem tetszik. Itt most mindenkinek szemnek kell lennie a láncban. A szakszervezeteknek, a tudományos testületeknek, a művészeknek, a médiának, az iskoláknak, a kutyatenyésztők szövetségének, az üzletembereknek, a képviselőknek, a lakájoknak és a kabinosoknak is. 
Az új orbáni himnusz első sora: Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére.
Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell.